KATERINA ZACHOVALOVÁ:

Médiaháború

Az ezredforduló médiaeseményei jól mutatják, hogy az emberiség tartósan sátrat vert az információs korszakban. Némi túlzással "médiaháborúnak" lehetne nevezni a cseh közszolgálati televíziót feldúló válságot, amelyben az intézmény egyszerre vált meghódítandó területté, hadsereggé és munícióvá.
      "Na jó, menjenek be, állapodjunk meg fél órában" - bólogat a cseh televízió nemrégiben kinevezett hírigazgatója, Jana Bobošíková. Olyan, mint akit kínzó gondok gyötörnek. Hangja, sápadt arca a fáradtság jeleit mutatja. Néhány újságíróval a hírszerkesztőség szigorúan őrzött bejárata előtt toporgok, amely immár harmadik napja egyfajta várfalat képez a külvilág és a negyven lázadó szerkesztő között. A zendülők kijöhetnek, de nincs visszaút. Január másodika, kedd fél hat van, és a zendülők közé egy olyan asszony enged be bennünket, aki tőlünk eltérően nemkívánatos személy a cseh televízió hírszerkesztőségének deszkjében. Egyetlen éjszaka leforgása alatt a nép kettes számú közellensége lett. Az egyes számú Jiří Hodač főigazgató, aki tisztségében mindössze tizennyolc napot töltött.
      A forradalmi mikrokozmoszba behatolva orromat megüti az áporodott, meleg levegő. A szokásos szerkesztőségi zsibongás fogad: egyesek buzgón az asztaluk fölé hajolva dolgoznak, mások szaladgálnak, telefonálnak. Csupán az a rendhagyó, hogy kötélen elemózsiával és tisztálkodási cikkekkel teli táskákat húznak föl az ablakokig, amelyeken felirat díszeleg: "KÖSZ". A rebellisek a dohányzót étkezővé alakították, hegyekben áll az ennivaló. "Annyi szaloncukor gyűlt össze, hogy már látni sem bírtuk, arra kértük az embereket, hogy hozzanak már valami normális ételt" - közli bizalmasan a külföldi hírek szerkesztőségének tagja, Michal Kubal. Megmutatja az üzenetet, amely az államfő felesége, Dagmar Havlova alapítványától érkezett. Alul személyes levele olvasható: "Szívből üdvözlöm Önöket, támogatásomról biztosítok mindenkit..." A padlón rózsaszín plüssmalac kocog, röfögni is tud. Bobónak hívják, ez a gyűlölt igazgatónő gúnyneve is. "Odaküldtük Bobošíková mögé, amikor átnyújtotta nekünk a felmondóleveleket" - mondja mosolyogva Kubal.
      Az oxigént az általános lelkesedés pótolja. Innen küldik szét a híreket, amelyeket a Cseh Köztársaság területének tíz százalékán sugároznak, s amit január első hetében a szerkesztőség épülete előtt felállított óriási képernyőkön minden este körülbelül hatezer ember figyelt. A legtöbb lakásnak azonban az úgynevezett Bobovízió, vagyis a Jana Bobošíková által hevenyészve felállított propagandaügynökség nyújt tájékoztatást. Mindkét adás bekerül a cseh médiamanipuláció történetébe.

Petty

A szerkesztőség épülete előtti tér zsúfolásig megtelt. A blokád alá vont szerkesztőség ablakából beszédeket mondanak a fellázadt szerkesztők. Ezt követően az óriásképernyőn feltűnik az Itt és most című műsor. A képen a gyűlölt Jiří Hodač látható, akit rossz menedzsernek és átlagos újságírónak minősítenek. Az újságíró drámai hangon részleteket olvas fel Hodač hetvenes években, vagyis a normalizálás idején írt cikkeiből. A kommunista frázisok aláfestéseként kommunista indulók hangjai hallatszanak. Az objektivitásra és a kiegyensúlyozottságra törekvés egyetlen alibiszerű része a riport felvezetése. A lázadók kamerája előtt becsapódik Hodač irodájának ajtaja. Szerették volna megszólaltatni, hogy elmondja, ki is ő, mit is akar. Ki is hát ez a Jiří Hodač? Mindazoknak, akik a hidegben az Itt és most műsorát nézik, most már világos: egy kommunista szörnyszülött. A riportban hiába is keresnénk, miként kötődnek az események a korhoz, meg hogyan alakult Jiří Hodač későbbi életútja (tizenkét év a BBC-nél). A gyűlés szónokának felszólítására a tömeg azok felé az ablakok felé fordul, amelyek mögött a Cseh Televízió tanácsa és az új vezetés ülésezik. "Mondjon le!" - skandálják átfagyott emberek ezrei.
      Egy nappal később a Vencel teret nyolcvan-százezer tüntető árasztja el. A szólásszabadság megvédésének vágya csalogatta őket ide, noha ez a szabadságjog sohasem forgott veszélyben. Semmi más nem forgott veszélyben, csakis a közszolgálati televízió függetlensége. És azért is jöttek el, mert nyugtalanítja őket a pillanatnyi politikai helyzet. A Bobovíziót nézve a polgári elégedetlenségnek ez a bársonyos forradalom óta legnagyobb kitörése mintha nem is lenne jelentős esemény. A kamerák hátulról mutatják Szent Vencel lovas szobrát, ráadásul még a demonstráció kezdete előtt, úgyhogy a felvételen csupán maroknyi tüntető látszik.
      Ismét a televízióhoz megyek. Szorongok: nyilván be sem jutok majd. Átszáguldok a folyosón, periferikus látással észlelek néhány fáradt és mérges családapát, rajtuk az őrző-védő szolgálat egyenruhája. Az őrző-védők fel sem kelnek a székükről. Elegük van az egészből, már túl vannak a lázadókkal tartott tárgyalásokon. Mindkét fél elfogadta a status quót. Az mindenkinek jó. Egyesek nem maradnak munka nélkül, mások pedig biztosak lehetnek benne, hogy Hodač nem vet be új, pihent emberekből álló portaszolgálatot. Odabent meglátom a szerkesztőket, akik tegnap a televízió előtt rendezett tüntetésen tüsténkedtek. Hát ezek hogy jutottak vissza? Vajon létrán másztak be az első emeleti szerkesztőségi terem ablakán, vagy csak úgy beengedték őket? Mi akkor annak a szenvedélyes kijelentésnek az igazságtartalma, amelyet a lázadók szóvivője, Adam Komers tett, miszerint az új vezetés a jobb munkafeltételek helyett koncentrációs tábort készített elő nekik?
      Összefoglalásként elmondható: míg a Bobovízió műhelyében készült Események című műsor a hetvenes évek adásaihoz hasonlítható, amikor a prágai tavasz bukását követően a kommunista rendszer nagyon bekeményített, addig a lázadó szerkesztők csapata jóval körmönfontabb manipulációkat alkalmazott.
      Gyertek betlehemezni!" - hallatszik az egyik szerkesztői asztaltól. Egy pillanat múlva kezdődik az adás, ezért a televízió piros-fehér szalagját viselő szerkesztők a kamera elé futnak. Az adásban a műsorvezetői kettős mögött állnak. "Azt vetették a szemünkre, hogy cirkuszt csinálunk a hírekből, de ha nem ezt tennénk, a kutya sem venne észre minket - értékeli Petr Kopecky szerkesztő azt, hogy a vitában részt vevő felek egyike él (vagy visszaél?) a hírműsor nyújtotta lehetőségekkel -, ez az az eset, amikor a cél szentesíti az eszközt." Így a lázadók maguk kezdték alkalmazni a leghatékonyabb fegyvert, amelyért a politikai pártok harcoltak: a cseh televíziót.
      "Azok nem győzhetnek, hiszen teljesen dilettánsok" - avat bizalmába az egyik lázadó. Majd belekezd a médiaháború kulisszatitkainak felfedésébe: "Karácsonykor el voltunk vágva a világtól, senkit sem érdekelt, mi van velünk. Néhány külföldi tudósítónknak viszont sikerült meggyőznie az EBU (European Broadcasting Union, az európai közszolgálati televíziók szervezete - a szerző megjegyzése) adáscseréért felelős illetékeseit, hogy a helyi közszolgálati televíziók számára érdemes prágai felvételeket igényelniük. Alig került ki a kérés az éterbe, az operátorok Európa-szerte felkapták a fejüket. Gondolták, bizonyára történik ott valami, s ők is siettek anyagot rendelni. Végül az eseményt átvették a hírügynökségek is, úgyhogy a felvételeket kivétel nélkül mindenhol közvetítették."
      Az információk iránti mesterségesen gerjesztett kereslet stratégiájának kidolgozói voltaképpen letettek a tudósításról, helyette a public relations eszközeit alkalmazták.
      "Ne nyiss ablakot, bűz megy a terembe!" - áll a hangmérnöki szoba ajtaján. Alatta használati utasítás a vegyi üzemmódú illemhely használatához. A hangmérnökség jelenleg "Urak - Hölgyek" funkciókat lát el, egy mikrofonon toalettpapír-henger éktelenkedik. Bobo ugyanis már a vécére sem engedi ki a lázadókat. "A budiba jártam telefonálni" - kommentálja a kétféle rendeltetés egybekapcsolását Tereza Engelová szerkesztő. A műszakiaknak valószínűleg nem tarthatott túl sokáig, hogy egy daru felemelje a toaletteket az ablakok magasságáig. Az illemhelyek pikáns története a tökéletes terepismeretről árulkodik. A Bobovíziónak viszont gondosan titkolnia kellett, hogy nem ismeri a terepet, és nincsenek szakemberei. Az önmagáról keltett imázs szerint szegényke azért nem tud sugározni, mert nem jut be a deszkbe, nem fér hozzá a technikához. "Csakhogy vannak még olyan stúdiók - például a Kavčí-hegyen -, ahonnan lehetne közvetíteni" - ez Ivo Mathé, a cseh televízió első igazgatójának közlése, ő jelenleg a Köztársasági Elnöki Hivatal vezetője. Szerinte a probléma az emberekkel volt. Alig akadt olyan, aki hajlandó lett volna együtt dolgozni Bobošíkovával és Hodáčcsal. "Az én szememben az igazi hősnő egy ötvenéves sminkes volt, aki elzárkózott attól, hogy kikészítse Bobošíkovát. Azt mondta neki: "Ne haragudjon, de nem szerepel a mai kiírásban." Ha veszítünk, úgy ez a nő a fiatal szerkesztőktől eltérően sehol sem találna munkát magának" - jellemzi az új vezetéssel szembeni "lojalitást" a cseh televízió szlovákiai tudósítója, Tomás Sponár, aki Prágában támogatta kollégáit.

Petty

A "tévéháború" tulajdonképpen szerkesztők nélkül kezdődött, akik csak azt követően kapcsolódtak be, hogy a cseh televíziónál (mindössze nyolcéves fennállása alatt) már a negyedik elnököt mentették fel. A cseh televízió szerkesztőit a mértékadó újságírói elit közé szokás besorolni. Fizetésük ugyan elmarad a kereskedelmi csatornáknál dolgozó kollégáik javadalmazásától, viszont sokkal több lehetőségük van az önmegvalósításra, és jobb munkakörülmények között tevékenykednek. "Kezdettől fogva tudom, hogy a karrieremet kockáztatom, de azért teszem, mert imádom ezt a munkát" - vallja Kopecky. Hodač és Bobošíková a hírszerkesztőségnél dolgozott korábban, onnan marta el őket a többi szerkesztő. Mindegyiket más-más okok miatt. Egyvalami biztos: a lázadók között akadnak olyanok, akiktől Hodač és Bobošíková szívesen megszabadulna. Felmerül a gyanú, hogy a cseh televízió tanácsának átpolitizálódása egyes rebelliseket esetleg épp abban a pillanatban kezdett zavarni, amikor veszélybe került jövőjük a szerkesztőségnél. Meglehet, ezért nem kapott az új vezetés egyetlen napot sem arra, hogy bemutassa a terveit. "Hodač tavaly, év elején, öt hónapon át dolgozott itt. Csapnivaló menedzser volt, szélesre tárta a szerkesztőség ajtaját a politikai befolyásolás előtt. A Pontosan délben című politikai műsor vezetőjét például azt követően váltotta le, hogy rátelefonált a két legnagyobb politikai párt elnöke" - magyarázza Petr Kopecky.
      A deszkben csend és nyugalom honol, ideiglenes lakóinak többsége a dohányzóban üldögél, a hívektől kapott ajándékokat tömik magukba, és figyelik a közvetítést a Vencel térről. A tüntetés - ismét csak egy dermesztően hideg januári nap délutánján - teljes gőzzel zajlik. A mikrofonhoz odalép a cseh szépségkirálynő, Katerina Stocesová is. "Nézni is rossz - jegyzi meg Stepánka Mikesová -, hogy már boldog-boldogtalan ezen élősködik." Szilveszter éjszakáján a blokád alá vont deszkbe utat tört magának a népszerű katolikus pap, Tomás Halík. Mivel váltig állítja, hogy a lelkészeknek a börtönökbe is szabad bejárásuk van, Jiří Hodač végül engedélyezte, hogy bemenjen. Újévi misét celebrált a húsz jelen lévő szerkesztőnek. A papot már régóta Václav Havel lehetséges utódjaként emlegetik.

Petty

A televíziós hírszerkesztőség politikai függetlenségéért folyó küzdelem csak a jéghegy csúcsát jelenti. A cseh televízió válsága Hodač elődje, Dusan Chmelícek leváltásával kezdődött. Ez ellen legelőször a filmesek szakmai szövetségei tiltakoztak; ők igyekeznek jelen lenni, érvényesülni az ország legnagyobb audiovizuális műsortermelőjénél. Minden igazgatóváltás pozícióik megingásával fenyeget. Egyikük, Petr Vachler, a Vachler Art Company tulajdonosa, cége a Mozibox filmrevüt állítja elő a tévé számára. Vachler még azt is kilátásba helyezte, hogy Jiří Hodač bennmaradása esetén felfüggeszti a Mozibox epizódjait. Hodač ideje alatt a Mozibox mégis feltűnt a képernyőn, benne beszélgetések hangzottak el a lázadókat támogató cseh rendezőkkel. Vachler tehát élt (visszaélt?) a lehetőséggel, hogy kifejtse álláspontját.
      Mások viszont azzal ébresztettek gyanút, hogy az ügybe nem múltbéli vagy jelenlegi ügyleteik miatt, hanem eljövendő megbízások reményében avatkoztak be. A ma már menesztett Hodač főigazgatónak sokat segített a Ceská Radiokomunikace. Az a cég, amelyik az ő elődjének tisztségviselése idején elveszítette a cseh televízió digitalizálására kiírt pályázatot - abban pedig óriási reklámpénzek forognak majd. A Ceská Radiokomunikace lehetővé tette Hodačnak, hogy, a rebellisek adását kiiktatva, a Bobovíziót közvetítsék. Épp ennek a cégnek köszönhető, hogy a legtöbb lakásban a propaganda és a szakmai hozzá nem értés uralta a képernyőt.
      Ráadásul a cseh televízió gyors digitalizálása - az Ekonom hetilap szerint - szálka a népszerű kereskedelmi televízió, a Nova szemében. Nem szeretné, ha a közszolgálati tévé előnyre tenne szert vele szemben. A Nova remekül kijön Václav Klaus befolyásos jobboldali pártjával, az ODS-szel. A válság publicisztikai jellegű feldolgozása a Novában inkább Hodač és emberei (közvetve pedig az ODS) számára kedvezett. Épp ezt a pártot érte a legtöbb vád, hogy nyomást gyakorol a cseh televízióra. A Lidové noviny című napilap közzétette a televíziós tanács telefonszámláinak kivonatát - ezekből kiolvasható, hogy Hodač elődjének leváltása előtt épp ennek a pártnak a delegáltjai hívogatták a legszorgalmasabban az országgyűlés képviselőházának médiabizottságában ülő ODS-es képviselőket. Ezzel a politikai és a pénzvilág körei bezárultak.

Petty

A cseh televízió válsága leginkább a négypárti koalíciós csoportosulást segítette. A Négypárti Koalíció komoly alternatívája lett az Ellenzéki Szerződés néven emlegetett hatalmi paktumnak, amelyet a kormányzó szociáldemokraták és Klaus Polgári Demokrata Pártja (ODS) kötött. A közvélemény megelégelte az Ellenzéki Szerződést. Az arrogáns Václav Klaus népszerűségi indexe csökkenni kezdett. A Négypárti Koalíció, Václav Havel elnökkel együtt, a lázadók oldalára állt. Ugyanakkor azonban lejáratta a "saját" újságíróit. A feszült helyzetben a rebellisek attól tartottak, hogy Jiří Hodač erőszakhoz folyamodik a deszk kiürítéséhez, ezért arra kérték a politikusokat: jöjjenek el megvédeni őket. Végül a deszkben a padlón hálózsákokban főként a Négypárti Koalíció vezetői aludtak. A függetlenség bajnokai ily módon egy politikai párt ölelésében találták magukat. A kormányzó szociáldemokraták persze az ünnepek múltán maguk is mozgásba lendültek, nekilátva a válság rendezésének. Ennek következtében eltolódások következtek be a cseh politika térképén - a szociáldemokraták közelebb kerültek a négypárti koalícióhoz, az OSD elszigetelődött.

Petty

A cseh televízióra a válság elhúzódó rendezése vár, a kilábalás hosszú hónapokig eltarthat. A médiaháború minden visszatetsző vonása ellenére van ebben valami reménykeltő is. Előfordulhat, hogy a tapasztalatokból okulva a közvélemény a jövőben jobban vigyáz a televíziójára. Talán alaposabban a körmére koppint egyes politikusoknak, s nem lesz olyan egyszerű dolog bábokat ültetni a médiumokat felügyelő testületekbe. A hibák helyrehozása viszont azt is jelentené, hogy önként távoznak azok a lázadók, akik a nemrég lezajlott háborúskodásban manipulációikkal lejáratták az újságírói szakmát. Meg azt is, hogy nagyobb nyitottságot és átláthatóságot adnak annak a kolosszusnak, amelynek minden készüléktulajdonos köteles díjat leróni. Talán okulnak az újságírók is. A múltban ugyanis gyakran mindenféle nyomás nélkül is felismerhetőek voltak tevékenységükben a rokonszenv jegyei. "Sok hibát követtünk el - vallja be Petr Kopecky. - Gyakran előfordult, hogy gondolkodás nélkül átvettük mindazt, amit a politikusok mondtak nekünk." A bársonyos forradalom után a cseh újságírók előbb Václav Klaust bálványozták, majd egyöntetűen fanyalogtak a szociáldemokrata párt elnöke, Milos Zeman kormányfő láttán, most pedig eldönthetik, vajon a Négypárti Koalíció leplezetlen és önkéntes támogatásával folytatják, vagy másfelé indulnak. Azon az úton, amelyet a cseh televízió válsága jelölt ki a számukra.

(Fordította: Holka László)

(A szerző szabadfoglalkozású újságíró Prágában)