KATERINA ZACHOVALOVÁ–ROMAN ŠANTÚR:

 

Balra tartanának a csehek?

 

A Cseh Köztársaságban az idei parlamenti választások középpontjában nem a pártok programjai álltak, hanem az euroszkeptikusok és az Európa-pártiak közötti összecsapások. Melyik nyert a két tábor közül? Úgy tűnik, az utóbbiak, ám csak egy hajszállal.

A következő választási küzdelemnek ugyanis az unióba való belépés lesz a prioritása. S épp ezt a célt válthatja valóra a politológusok szerint az új kormány, amely a választásokon győztes Cseh Szociáldemokrata Pártból és a parlamentbe az utolsó helyen bejutott Koalícióból alakul. A kétszáz tagú képviselőházban ez a csoportosulás egyfős többséget mondhat majd magáénak – úgy, hogy kénytelen lesz még két független támogatására hagyatkozni. Máris javában zajlik a vita azon, miféle esélyekkel rendelkezik az Európa-párti erőknek ez az ingatag koalíciója. „Ha a partnereknek egyszer sikerül megállapodniuk a koalícióról, annak fenntartása már nem okozhat gondot” – vélekedik Jirí Pehe politológus.

Az már most egyértelmű, hogy programját az új kormány mindenekelőtt az uniós csatlakozás tennivalóiból fogja levezetni. A szociáldemokraták egy sor kérdésben könynyedén egyetértésre jutnak a Koalícióval, amelyben éppúgy megtalálhatók a hozzájuk politikailag közel álló néppártiak, mint az ideológiai szempontból tőlük távoli, jobboldali Szabadság Unió. A koalíciós tárgyalások központi témája az adóreform és a nyugdíjrendszer átalakítása lesz – a partnerek gyökeresen eltérő felfogást vallanak mindkettőről. A jelenleg partnerként számításba jövő Koalíció vezetőinek többsége a múltban tagja volt Václav Klaus valamelyik jobboldali kormányának. Azok a személyes viták, amelyek a cseh politikai színpadnak ezzel a markáns személyiségével időnként kitörnek, paradox módon a baloldalhoz fűződő kapcsolatokat erősítik. „Klaus személyisége megosztja a cseh jobboldalt, akadályozza összefogását. Ez az ember egyszerűen nem tűri meg az ellenvéleményeket, ki nem állhat semmiféle bírálatot” – vélekedik Pehe.

 

*

 

Az új kormánykoalíció jobboldali tagjainak nehéz dolguk lesz a kabinetben. Vladimír Spidlát ugyanis még elődjénél, Milos Zemannál is baloldalibbnak tartják, s ő nem titkolja, hogy eltökélt szándéka: Csehországból „skandináv típusú jóléti államot” teremteni. Közgazdászok viszont aggódnak, milyen következményekkel jár majd az újraelosztás hányadának megnövelése. A Cseh Köztársaság államadóssága már a nála mérsékeltebb Milos Zeman szociáldemokrata kormányának ideje alatt is megkétszereződött. „A jóléti állam célkitűzése hangzatos jelszó, csakhogy a cseh államnak jelenleg nem futja a bevezetésére” – vélekedik Jan Sykora közgazdász. Ezzel együtt már most is világos, hogy a szociáldemokraták keresztülviszik, hogy tartsanak népszavazást az uniós csatlakozásról, az ingyenes oktatásról és az egészségügyi ellátásról. Ezekben a kérdésekben a kommunisták szíves-örömest támogatják majd őket a parlamentben.

A jobboldal minden fronton elvesztette a választásokat. Még a Koalíció is megsemmisítő vereséget szenvedett, holott a voksolás előtt a változásokat ígérők szerepkörébe helyezkedett. Az összes demokratikus párt közül épp a Koalíció szenvedte el a legnagyobb veszteségeket, összesen nyolc képviselői mandátummal lett rövidebb. Ez korábban kitört vitáik következménye, amelyek abba torkolltak, hogy az egyik alapító párt kivált a Koalícióból. A szakítás voltaképpen jelezte a választóknak, hogy képtelenek megegyezni egymással a választások előtt – hát még azt követően. Az addig legerősebbnek számító politikai csoportosulás iránti rokonszenv megcsappant, s a Koalíció végül elveszítette korábbi mandátumainak csaknem a felét, meglepően kevés, 14,27 százalékos eredményt érve el.

Az örömtüzek máshol lobbantak fel. A győztes szociáldemokraták székházában az első, előzetes eredmények közzétételétől a végeredményig folyamatosan pezsgősdugók durrogtak. A politikusok képtelenek voltak magukba fojtani a Klaus megsemmisítő veresége feletti örömüket. Az eredendő riválist nemcsak másodszorra sikerült legyőzniük, nemcsak koalíciós szövetségessé fokozták le a többrendbeli kormányfőt, de szertefoszlatták Klaus elnöki reményeit is – ismeretes, hogy Václav Havel helye jövőre üresedik meg. A szociáldemokraták lelkesedése olyan magasra hágott, hogy egyszer csak valamennyien autóba vágták magukat, pártzászlókat lengetve, hokiszurkolók módjára bejárták egész Prágát, s diadalmenetüket a „legyőzött” ODS székháza előtt fejezték be.

Az ODS örökké fennkölt vezetője, Václav Klaus, aki 1992-től egészen 1998-ig állt a cseh kormányok élén, a választások estéjén alig tudta leplezni csalódottságát és dühét. Klaus csak este hétkor érkezett az újságírók közé. Az ODS többi politikusának sem volt kedve a nyilvánosság előtt mutatkozni, hiszen a párt a szociáldemokraták 30,2 százalékával szemben csupán 24,47 százalékot szerzett, öttel kevesebb mandátumot kapott, mint az előző ciklusban. Arra viszont végképp senki sem számított, hogy az egyedüli „nyertes” a kommunista párt lesz, amely növelni tudta szavazatai számát. A parlamenti pártok ugyanis összesen 17 mandátumot vesztettek, és pontosan ennyivel gyarapodott a kommunistáké.

A kommunisták is derekasan bontogatták a pezsgőt, hozzá egy tálból cseresznyéztek (ez a gyümölcs van a logójukban) – 230 ezer új szavazóval lettek többen. A maguk 18 százalékával a harmadik helyen végeztek, ami tizenhárom esztendővel a kommunista rendszer bukása után remek eredmény.

Azt jelentené mindez, hogy a cseh választók balra tartanának? Pehe politológus szerint a látszat ellenére nem. Úgy véli, a kommunista pártot nem szabad szokványos baloldali alakzatként felfogni. „A kommunisták elsősorban a szélsőséges szavazókat szólítják meg, olyanokat, akik teljes lelki nyugalommal voksolnának bármely szélsőséges pártra. A választások győztese s a következő cseh kormány első embere egyetért ezzel. Vladimír Spidla számára a koalíció a kommunistákkal éppoly elképzelhetetlen, mint kisebbségi kormányzás csendes támogatásukkal.

„Úgyis minden marad a régiben!” – vélekedtek egybehangzóan a választópolgárok az egyik prágai szavazóhelyiség előtt. Akár az OSD-re, akár a szociáldemokratákra voksoltak, gyökeres fordulatra egyikük sem számított. A kommunisták mindenkit megleptek. Szombat délután óta széltében-hosszában mindenki azon spekulál, mi okozhatta diadalukat. A politológusok úgy látják: a dac. Az emberek csalódtak abban, hogy az 1998-as, idő előtti választásokon a két fő politikai ellenlábas, Klaus polgári demokratái és Milos Zeman leköszönő kormányfő szociáldemokratái csalárd módon összefogtak egymással. Akkoriban a cseh választók számára a két párt egyértelműen egymás ellentettje volt. Miután Klaus a választásokat megelőzően mozgósította a cseh nemzetet a szocializmus ellen, hirtelen paktumot kötött legfőbb ellenfelével. Az úgynevezett ellenzéki szerződés, tehát a polgári demokratáknak a kisebbségben kormányzó szociáldemokraták számára nyújtott támogatása kiábrándította Klaus híveit. A választók csalódottságát, a hagyományos politikai pártok iránti bizalmatlanságát jól szemlélteti az a névtelen politikai plakát, amely az idei választások előtt bukkant fel. „Szavazzatok a CSSD-re vagy az OSD-re. A többit mi elintézzük!” – áll rajta hatalmas betűkkel. „Ez a bosszú az ellenzéki szerződésért” – jegyzi meg Plehe politológus.

 

*

 

A legtöbbet az ellenzéki szerződésen a kommunisták nyertek. Három morvaországi megyében Klaus polgári demokratái fölé kerekedtek. Politológusok szerint azért, mert a szavazók így fejezik ki az utóbbi négy esztendő fejleményei feletti elégedetlenségüket. Az alacsony részvételi arány is jól jött a kommunistáknak: az urnák előtt a szavazásra jogosultaknak mindöszsze 58 százaléka jelent meg.

A hozzávetőlegesen nyolcmillió választóból tehát csupán négy és fél millióan jelentek meg, ráadásul 12 százalékuk kicsiny, parlamenten kívüli pártokra szavazott, amelyek az általános kiábrándultság hangulatában úgy elszaporodtak, mint eső után a gomba. Közülük csupán a zöldek és a független elöljárók egyesülete ért el eredményt: a szavatok több mint 1,5 százalékát megszerezve jogot kaptak az állami támogatásra – azaz szavazónként száz koronára. Csehországban 1911 óta első ízben ismét megalakult a csínytevők pártja, amely az egykori Mérsékelten haladók pártja a törvény keretei között elnevezésű alakzat nyomdokain lépked – ez volt az elnevezése Jaroslav Hasek korabeli pártjának. Az új keletű csínytevők jelöltje, Ivan Martin Jirous underground guru, egyben Félnótás néven ismert másként gondolkodó a kérdésre, el tudja-e képzelni magát a parlamentben, azt felelte: „Miért ne, nem én lennék ott az egyetlen kretén.”

A kommunisták sikere ismételten bizonyítja, hogy a választási kampány nem mindenható, még annak ellenére sem, hogy az idei volt az összes közül a legprofibb. Az összes párt közül a kommunisták fordították a legkevesebbet a kampányra – mindössze 20 millió koronát, míg a legtöbbet, 75 milliót a győztes szociáldemokraták, akik „megaparty” elnevezésű roadshow-jukkal bejárták az egész országot. Nyoma sem volt hangzatos jelszavaknak. Elsősorban konfliktusmentes szórakoztatással igyekeztek vonzóvá tenni magukat, így a cseh show-biznisz kiválóságait fogadták fel. Más pártok is kerülték programjaik unalmas ismertetését, inkább sztárok szerepeltetésére hagyatkoztak. „Imázsteremtő kampány volt. Szó sem esett programokról” – értékelte a pártok idei kampányait Petr Mrzena televíziós riporter.

A karizmatikus és keresetlen modorú Milos Zeman utódja Vladimír Spidla, aki miniszterelnök-helyetteseként, egyben a munkaügyi és szociális tárca vezetőjeként dolgozott mellette, világéletében Zeman ellentéte volt. Nem iszik, nem dohányzik, kerüli a színpadias gesztusokat, a szónoklatokat. A nyilvános szereplés sohasem tartozott az erősségei közé. Precíz, megbízható hivatalnok, aki határozottan balra tart. Sokat kellett dolgoznia, míg pódiumképessé varázsolta magát, s a krízishelyzetek kommunikációjára szakosodott Crane Consulting ügynökség segítségével a dörzsölt Václav Klaust két fontos televíziós vitaműsorban is legyőzte. Sikere Ivan Gabal politológus szerint éppen Spidla tárgyszerűségéből fakad. „Lejárt mifelénk a nagy ideológiák és a karizmatikus személyek ideje. Az emberek tényeket követelnek” – mondja Gabal.

Ezzel szemben az ODS mindent egy lapra, Václav Klaus elnökre tett fel, és ez politológusok egybehangzó véleménye szerint végzetesnek bizonyult a számára. Az ODS egyetlen választási brosúrát adott ki Miért szállok ismét síkra címmel, s az kizárólag az ODS első emberét szerepelteti – a kiadvány jó adag kritikátlan arroganciával válaszol a polgárok leveleire. Klaus kampányát az agresszivitás szóval lehet a legtalálóbban jellemezni. Az elnök igazi vezérként, szorosan összepréselt ajkakkal szítja a nacionalista hangulatot, az EU-csatlakozás feltételéül szabja a Benes-dekrétumok érvényben tartását, majd arra buzdít, lépjen fel mindenki a szocializmus ellen. Az emberek azonban túlságosan is jól emlékeznek rá, hogy ugyanezt a jelszót követték, amit 1998-ban árulás követett.

A nacionalizmus sem bizonyult a legjobb húzásnak. Jirí Pehe szerint ugyanis a cseh polgárok a nemzeti érdekek legerőteljesebb védelmezőinek a kommunistákat tartják. Így az ODS jó pár megrettent szavazót szerzett nekik. Ivan Gabal úgy véli, hogy ez szándékosan történt: „Ha a németekkel riogatják őket, az emberek szélsőséges megoldások után néznek. Biztos vagyok benne, hogy az ODS sejtette, hogy több szavazatot már nem tud szerezni, s így kísérelt meg elorozni néhány voksot a szociáldemokraták elől.” Gabal úgy látja, Klaus kampányának nem sikerült megragadnia a társadalomban végbement változásokat, ehelyett a múlt felé fordult. „Nem a legszerencsésebb egy egész kampányt olyan emberre felépíteni, akit az ország 70 százaléka ki nem állhat” – véli Gabal.

 

*

 

Václav Klaus lassan, de biztosan nemkívánatos személyiséggé válik a cseh politikában. Vereségét az Európai Unió is üdvözölte, amely már rég Vladimír Spidla mellett tette le a garast. Nem csoda. Klaus évek óta euroszkeptikus álláspontot vall. A külföldi sajtó politikai nyugdíjasként ír Klausról, ennek ellenére ő maga nem készül visszavonulni. Pehe szerint az őt körülvevők olyanok, mintha a „klónjai” lennének. Habár az ODS elnöke a novemberi pártkongresszuson megígérte, hogy egy esetleges választási kudarcból levonja a személyi konzekvenciákat, egyelőre nem szándékozik félreállni. A párt vezérkara elhatározta, hogy a testület távozását azt követően veszi fontolóra, hogy elvégezték a kudarc okait feltáró elemzéseket. A döntés július elején esedékes. A nyilvánosság előtt Klaus nem beszélt személyes felelősségéről, ehelyett a Koalíció jobboldali partnerét, a Szabadság Uniót vádolja az egész jobboldal szétverésével. Épp ezek a politikusok távoztak 1997-ben Klaus ODS-éből viharos körülmények között, miattuk kellett idő előtti választásokat kiírni a rákövetkező esztendőben.

A látszólagos drámák ellenére az idei választások Csehországban unalmasak voltak. A változások, az egész átalakulás csúcspontja az uniós csatlakozás lesz – s az is világos, hogy végeredményben Klaus euroszkeptikusai is erre haladtak volna. A választások tétje nem az volt, hoznak-e változásokat, hanem az, ki és miként vezeti be az országot az Európai Unióba.