47. évfolyam, 36. szám














nyomtatóbarát verzió

levél küldés

a szerző egyéb írásai

MEGYESI GUSZTÁV
Felvétel indul

MIHÁLYI PÉTER
Ki kit ápoljon?

Élet

Molnár Erzsébet
Ha a levél Mexikóba érne

Kovács Zoltán
Sajtómunkások XXIV.

MADELEINE K. ALBRIGHT
Hidak, bombák vagy szólamok?

KATARINA ZACHOVALOVA
Csehek Strasbourgban



Design és fejlesztés:

KATARINA ZACHOVALOVA

Csehek Strasbourgban

- amikor már csak a nemzetközi bíróság segíthet -

Egy gyermek felügyeletéért indított perben akkor született ítélet, amikor a gyermek már felnőtt; egy kislány gyilkosára kiszabták a büntetést, annak ellenére, hogy csupán tízéves; a kárpótlási ügyben hozott ítéletet a felperes már nem érte meg: ezek a cseh igazságszolgáltatás árnyoldalai. Az igazságügyi minisztérium statisztikái szerint 2002 végén minden nyolc eljárásból egy három évnél tovább tartott. Néhányan úgy vélik, hogy nem várnak többé türelmesen a hazai igazságszolgáltatásra, és panaszukkal Strasbourghoz fordulnak.

Az 51 éves Dana Borankova hagyta, hadd csörögjön a telefon. Ahelyett, hogy felvette volna, összepakolta a holmiját, és a lányához menekült, elhagyva a családi házat, amely egy hosszú, tizennégy éves jogvita kiváltó oka volt. A jogi tanácsot kérő telefonok és levelek áradata túl sok volt ennek az egyébként kemény, parancsnoki modorú óvónőnek. Borankova az egyike annak a három cseh állampolgárnak, akik az idén pert nyertek a Cseh Köztársaság ellen az Emberi Jogok Európai Bíróságán; Borankovának a bíróság 15 500 euró kifizetését ítélte meg. Sokan akarnak a nyomdokaiba lépni: ezt bizonyítja az is, hogy az utóbbi időben Borankova kis híján élő jogsegély-szolgálattá változott.

A lengyelekkel, olaszokkal vagy oroszokkal összehasonlítva a csehek eddig nem bizonyultak túlzottan aktívnak ezen a téren, a számuk azonban fokozatosan nő. A bíróság statisztikái szerint az utóbbi négy évben a panaszosok száma 64 százalékkal emelkedett (1999-ben 283, 2002-ben már 465 esetet tartottak nyilván). A kilencvenes években a bíróság által tárgyalásra alkalmasnak ítélt ügyek száma csak egyszer, 1999-ben haladta meg a tízet (11), ám az elmúlt évben ez a szám ötvenre ugrott. Pavel Rychetsky volt igazságügy-miniszer, az Alkotmánybíróság mostani elnöke szerint a panaszok az esetek többségében az Emberi Jogok Európai Egyezményének arra a pontjára hivatkoznak, amely szerint mindenkinek joga van ügyének ésszerű időn belüli elbírálására. A késlekedő bíróságok eddig nem kerültek olyan sokba az országnak (65 500 euróról van szó ebben az évben), de Rychetsky pesszimista ebben a tekintetben: ez az összeg emelkedni fog.

A kommunizmus bukása után a peres eljárásban részt vevő felek jogainak védelme érdekében szigorú eljárásjogi szabályok kerültek be a jogrendszerbe; például a feleknek elég időt kell hagyni a bizonyítékok összegyűjtésére vagy az eljárást nem lehet lefolytatni valamelyikük távollétében. Ma ezek a merev szabályok válnak sok esetben a jogsértések alapjává. "...gyakran elfelejtjük, hogy az igazságos eljáráshoz való elvitathatatlan jog magában foglalja az ahhoz való jogot is, hogy a felek jogvitájában a bíróság ésszerű időn belül döntsön", írta Rychetsky. "Jellemző a cseh bírákra, hogy olyan megoldást próbálnak találni, amely megszabadítja őket az érdemi döntés megpróbáltatásaitól... és a fellebbviteli bírák abbéli megszállottságukról ismertek, hogy eljárásjogi hibákat keresve próbálják az ügyeket újratárgyaltatni egészen az elejétől."

*

A bársonyos forradalom óta a cseh igazságügyi rendszer még mindig hiába vár az átfogó reformokra. Tizennyolc hónappal ezelőtt a parlament végre elfogadta azt a törvényt, amely az ügyek vég nélküli tologatását lenne hivatott megelőzni a rendes, illetve fellebbviteli bíróságok között. Az eredmények azonban még váratnak magukra. "A bíráké a legkonzervatívabb szakma a világon", írja Rychetsky. "Az a tapasztalatom, hogy hajlamosak figyelmen kívül hagyni az eljárásjogi szabályok kisebb változásait." A volt igazságügy-miniszter javaslata szerint a fellebbviteli rendszer megváltoztatása megoldást jelentene a problémára. A változás lényege az lenne, hogy eljárásjogi hiba miatt a fellebbviteli bíróságok nem utalhatnának vissza ügyeket a rendes bíróságokhoz, hanem érdemi döntés meghozatalára köteleznék őket.

A bírák azzal érvelnek, hogy időbe telik, amíg az új szabályokat a gyakorlatban is alkalmazzák. Korábbi ügyek esetén még mindig a régi szabályok szerint ítélkeznek. "Az igazságosságnak a megfelelő mértékben konzervatívnak kell lennie", mondta Libor Vavra, a cseh bírák egyesületének volt elnöke. "Ahhoz, hogy lássuk az új szabályozás eredményeit, két-három évnek el kell telnie még akkor is, ha maga a kodifikáció tökéletes." Vavra egyetértett abban, hogy az eljárásjogi szabályok gyakran hozzájárultak a bíróságok késlekedéséhez, azonban hozzátette, hogy a labda a kormány térfelén pattog. "Ma olyan helyzetben vagyunk, amikor megtehetnénk, hogy az óvatoskodás helyett a gyorsaságot és a hatékonyságot helyezzük előtérbe, de erről a parlamentnek kell döntenie, nem a bíráknak."

Míg a kormány és a bírák egymásra mutogatnak, Otokar Motelj ombudsman (korábban szintén igazságügy-miniszter) új dimenziót adott a vitának, a bíróságnak kijáró tisztelet hiányát fájlalva. "A múltban csak kevesek merték megtenni, hogy figyelmen kívül hagyjanak egy bírósági idézést. Ma, ha a felek egyike húzni akarja az időt, az utolsó pillanatban felháborító indokokat hoz fel távolmaradásának igazolására." A fentebb említett törvénymódosítás elvileg segít ezen a problémán: ha a felek mindegyike megkapta az idézést, az eljárás folytatódik abban az esetben is, ha egyikük nem jelenik meg.

A posztkommunista tisztogatás eredménye továbbá, hogy az ország 2700 bírájának a felét elbocsátották. A kilencvenes évek elején a folyamatban levő ügyek egyre csak gyűltek, különösen a népszerűtlen régiókban, ahol sok betöltetlen bírói állás volt. Végzős joghallgatók töltötték be ezeket a helyeket, és lassan elkezdték felgöngyölíteni azokat az eseteket, amelyek aktái sok esetben már egy évtizede porosodtak. "Vannak olyan ügyeim, amelyek 1994-re nyúlnak vissza", mondja a 28 éves Dalimil Mika. Mikát száz régebbi per várta, amikor kinevezték bírónak 2001 decemberében; eddig harmincat fejezett be a legrégebbiek közül. Havonta körülbelül húsz ügyben ítélkezik; nagyjából ugyanennyi újat raknak le az asztalára. "Mindig kapok új ügyeket; így nehéz behozni a lemaradást", magyarázta.

A fiatal bírákat gyakran azért kárhoztatják, mert sokszor a tapasztalat hiánya a késlekedés és a hibák forrásvidéke. Egy nagy prágai cégnél dolgozó fiatal ügyvéd, aki szeretné megőrizni a névtelenségét, azt mondta nekem, hogy egyáltalán nem tisztelte a bírói pályára készülő évfolyamtársai többségét. "Épp most találkoztam az egyikükkel - hát, nem nevezném őt túl okosnak", mondta megvetéssel a hangjában. "Arról panaszkodott, hogy mennyire rémesen érzi magát, mert tanulnia kell a bírói vizsgáira. Megdöbbentem. És ebből az emberből bíró lesz..."

A fiatal bíráknak gyakran olyan ügyekkel kell foglalkozniuk, amelyeket idősebb kollégáik félreraktak, néha éppen a bonyolultságuk miatt. A náci és kommunista rezsimek hagyatékai, a kárpótlási ügyek gyakran kerülnek így fiatal szakemberekhez. "Az a kárpótlási per, amelyen dolgozom, öt évig hevert a bíróságon, míg végül egy új bíró felfigyelt az ügyre", mondta a fiatal ügyvéd. Motelj elutasította azt a cseh sajtó által gyakran idézett feltevést, hogy a késéseknek politikai okai lennének: "ezek az ügyek tényleg nagyon bonyolultak, hiszen a tulajdoni viszonyokat ötven év távlatából kell meghatároznunk".

*

Borankova jogvitája, amely pontosan 14 évig és két hónapig tartott, nem volt bonyolult. Elvált a férjétől és a per oka egy kisvárosban, Klatovyban található családi házuk volt. Amíg az ügy oda-vissza járt a városi és a megyei bíróság között, az ingatlan értéke megduplázódott és Borankova azon kapta magát, hogy képtelen kifizetni a ház után a férjének járó összeget. Ekkor döntött úgy, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul. "Mindent saját magam intéztem. Olyan volt, mint egy két hónapos teljes munkaidős állás", majd hozzátette: a beadványt is maga írta, csak a szöveg letisztázására alkalmazott ügyvédet.

Strasbourgig eljutni egyáltalán nem könnyű. Először, a felperesnek ki kell merítenie hazájának minden jogorvoslati lehetőségét; azaz, az utolsó lépésben alkotmányjogi panaszt kell benyújtani az Alkotmánybírósághoz. Ez viszont nem olcsó mulatság: "nincs jogsegélyszolgálat, ennélfogva a szegények eleve hátránnyal indulnak", mondta Klara Samkova-Vesela, aki idén júliusban képviselt egy roma családot Strasbourgban. "Egy jó alkotmányjogi panasz megírása egy hét. Ha harmincezer cseh koronát (1000 euró) számolok fel érte, az ötszáz koronás óradíjat jelent. Rendesen 1500 koronát keresek óránként, tehát rosszul járok az alkotmányjogi panaszokkal, és ez még mindig rendkívül drága a felperes számára". A strasbourgi beadvány megírása pedig ismét húszezer koronába kerül.

Rychetsky elismerte, hogy az Igazságügyi Minisztérium félrerakta azt a tervezetet, amely lehetővé tenné, hogy a strasbourgi beadványokat idehaza lehessen benyújtani. "Valóban, sem én, sem elődeim nem siettünk túlzottan ilyen irányba módosítani a jogszabályokat", írta. "Az állampolgárok számára tényleg nehezebb Strasbourgban pereskedni, azonban egy ilyen lehetőség intézményesítése pénzügyi válságot okozhatna." A volt igazságügy-miniszter szerint a minisztérium még idén elkészíti a tervezetet, ennek jövője azonban bizonytalan. Rychetsky a miniszteri bársonyszéket idén augusztusban felcserélte az Alkotmánybíróság elnöki tisztségével, a szociáldemokrata miniszterelnök, Vladimir Spidla pedig még nem találta meg az utódját. A sajtó szerint a kisebbségi kormány arra vár, hogy vajon sikerül-e túlélnie egy fontos szeptemberi szavazást.

A parlament a közelmúltban gyorsan elfogadott néhány jogszabályt, amelyek legalább némileg javítanak a helyzeten. Például a fellebbviteli bíróság az érdemi döntésre határidőt szabhat a rendes bíróságoknak, és a jövőben csak olyan személyt lehet bírónak kinevezni, aki elmúlt harmincéves. Bár a cseh sajtó tele van a bírói renyheséget dokumentáló történetekkel, Vavra tökéletes nyugalommal csak annyit mond: "A cseh igazságügyi rendszer jelen állapotában elképzelhetetlen, hogy mi legyünk a legkevesebb pert vesztő állam Strasbourgban."

(Fordította Musza István)